Bevezetés

Műszaki Kerámia

A műszaki kerámiák szerepe egyre inkább felértékelődik, és jelentős hatásuk van, élletminőségünk javulásában. Kritikus szerepet játszanak az elektronikában, a távközlésben, a gyártásban, a közlekedésben, az orvostudományban, valamint az űrkutatásban. Az enckilopédia szerint: a műszaki kerámiák speciális tulajdonságokkal rendelkező kerámianyagok.

A kerámiák (mint ahogy arra a kerámia összetétele és tulajdonságai cikk is rámutat) hagyományosan úgy jellemzik, mint szervetlen, nem fémes anyagot, amelyeket porírott anyagból állítanak elő, amelyek hő használat során termékké állnak össze, illetve olyan jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek, mint : keménység, szilárdság, alacsony elektromos vezetőképesség és törékenység.

A műszaki kerámia definnició túlmutat a hagyományos meghatározáshoz képest. A modern anyagtudományi megközelítés alkalmazásával olyan új anyagokat vagy meglévő anyagok új kombinációit tervezték meg, amelyek meglepő eltéréseket mutatnak a kerámiának hagyományosan tulajdonított tulajdonságokban. Eredményként, mostanra már vannak olyan termékek, melyek olyan kemények és elekrtomosan vezetőképes, mint egyes fémek. A műszaki kerámia fejlődésének folyamata gyors ütemben folytatódik, ami forradalmat jelent az anyagok és a kapott tulajdonságok tekintetében.

A műszaki kerámiák fejlődésével az anyag részletesebb, „fejlettebb” meghatározására lett szükség. Ezt a definíciót az 1993-as Versailles Project on Advanced Materials and Standards (VAMAS) rendezvény során adták meg, ahol a műszaki kerámiát „szervetlen, nemfémes (kerámia), alapvetően kristályos, szigorúan ellenőrzött összetételű anyagként írta le, amelyet részletes szabályozások mellett gyártanak rendkívül finomított és /vagy pontosan meghatározott tulajdonságokkal jellemezhető nyersanyagok." Ez a meghatározás a fejlett kerámiák számos megkülönböztető jegyére mutat rá. Először is, általában hiányzik belőlük az üveges komponens; azaz „alapvetően kristályosak”. Másodszor, a mikrostruktúrák általában nagymértékben megtervezettek, ami azt jelenti, hogy a szemcseméretet, a szemcseformát, a porozitást és a fáziseloszlást (például a második fázisok elrendezését, mint a whiskerek és a szálak) gondosan megtervezik és ellenőrzik. Az ilyen tervezés és ellenőrzés az összetétel és a feldolgozás „részletes szabályozását” igényli, a „tisztatéri” feldolgozás a norma, és a gyártás során előanyagként a természetes eredetű nyersanyagok helyett tiszta szintetikus vegyületeket használnak. Végül, a műszaki kerámiák hajlamosak egyedi vagy kiváló funkcionális tulajdonságokkal rendelkezni, amelyeket gondos feldolgozás és minőség-ellenőrzés „pontosan meghatározhat”. A példák közé tartoznak az egyedi elektromos tulajdonságok, mint például a szupravezetés, vagy a kiváló mechanikai tulajdonságok, mint például a fokozott keménység vagy a magas hőmérsékleten való szilárdság. A mikroszerkezeti tervezésre és a feldolgozás ellenőrzésére fordított figyelem miatt a fejlett kerámiák gyakran magas hozzáadott értékű termékek.

A műszaki kerámiákat a világ különböző részein ipari kerámiának, csúcstechnológiás kerámiának és nagy teljesítményű kerámiának nevezik. A műszaki kerámia és a finomkerámia kifejezéseket az Egyesült Királyságban, illetve Japánban használják.A műszaki kerámia kifejezést azért használjuk, hogy megkülönböztessük az anyagot a hagyományos kerámiáktól, az ipari kerámiák azon kategóriájától, amelyek olyan nyersanyagokon alapulnak, amelyeket a természetes állapothoz képest viszonylag kis mértékben változtatnak meg. (https://www.britannica.com/technology/advanced-ceramics)